Terrance Odean és Brad M. Barber több évtizeden keresztül kutatta a befektetők viselkedését, befektetési döntéseit, és a befektetők által elért eredményeket. Vizsgálataikban összesítve több, mint százezer befektetői számla alapján mutatták ki, hogy az átlagos befektető alulteljesít. Vizsgálatukban több fontos okot neveznek meg, amelyek összefüggésbe hozhatók a befektetők alacsony teljesítményével. Cikkünkben most három tényezővel foglalkozunk.
Témáink:
A gyakori ügyletkötés
A túlzott önbizalom
Nyereséges ügyletek gyors lezárása, veszteség tartogatása
Odean és Barber több kutatásban, több mint százezer befektető számláját megvizsgálva jutott arra az eredményre, hogy az átlagos befektető alulteljesít. Kutatásaikat mások is megerősítik, sőt a befektetők mellett a tőzsdei kereskedőkre vonatkozóan is rendelkezésünkre állnak adatok, amelyekből kiderül, hogy az átlagos kisbefektetők veszteséges. Ezeknek a vizsgálatoknak a legfontosabb tanulságai:
Az átlagos befektetők alulteljesíti a tőzsdeindexet átlagosan évi 1,5 százalékponttal.
Minél több ügyletet, minél gyakrabban köt ügyletet a befektető, annál jobban alulteljesít (ez lehet akár 6,5 százalékpont is).
A nők jobb befektetők, de ők is alulteljesítenek. A nők kisebb mértékű alulteljesítésének oka, hogy kevesebb ügyletet kötnek.
A fiatalok és a kevésbé vagyonosok nagyobb mértékben teljesítenek alul.
A kisbefektetők veszteségesek a tőzsdei kereskedésben.
Bár az átlagos befektető alulteljesít és veszteséges, a befektetőknek a szűkebb köre képes tartósan, konzekvensen jó eredményt elérni.
A fenti kutatásokat követően Odean és Barber fontos tényezőket, hibákat azonosított, amelyek felelősek lehetnek azért, hogy veszteséges, és alulteljesít az átlagos befektető. A pénzügyekben tudatos befektetők számára tehát érdemes ezeket a hibákat elkerülni.
1) A gyakori ügyletkötés
Az átlagos tőzsdei kereskedő információs hátrányban van a piac többi szereplőjéhez, a tapasztalt kereskedőkhöz, az intézményi kereskedőkhöz képest. Nincs rálátása a piaci összefüggésekre, nem érti a piacot mozgató erőhatásokat, nem rendelkezik kockázatkezelési ismeretekkel, és a tőzsdei és befektetési alapismeretekkel sincs tisztában. Egy ilyen környezetben a befektetőnek kizárólag nem spekulatív célú ügyleteket szabadna kötnie, azaz részvényeket vagy kriptovalutákat hosszú távon, diverzifikált portfólióban tartva, és az ügyletkötéseket csak azokra az esetekre kellene visszaszorítani, amelyekre a rebalancing (kockázatkezelési technika) adózási okok, és likviditási okok miatt van szükség. Ennek ellenére azt tapasztalhatjuk, hogy a legaktívabb befektetők (összes befektető 20 százaléka) 250%-os (USA), 300%-os (Taiwan) 500% -os (Kína) éves turnover ráta mellett kereskedik. A turnover rate mutató gyakorlatilag a kezelt vagyon forgatási gyakoriságát mutatja meg, azaz az 500%-os turnover ráta azt jelenti, hogy a teljes vagyon ötszörösét tették ki a tranzakciók, tehát nagyon gyakran kötöttek ügyletet a befektetők.
A fenti magas turnover ráták nem adnak magyarázatot a nem spekulatív célú ügyletekre, azaz vélhetően spekulatív ügyleteket kötnek a befektetők, amelyekkel az a probléma, hogy az átlagos kereskedő információs hátrányba van. A tudatos befektető tehát tisztában van azzal, hogy a tőzsdei kereskedésben információs hátránnyal indul, így nem is vesz részt ebben a versenyben, és nem köt spekulatív célú ügyleteket, befektetési szemléletmódot követ.
2) A túlzott önbizalom
A túlzott önbizalom megmagyarázza a fenti magas turnover rátákat, és arra is vannak bizonyítékok, hogy az emberek többségére jellemző a túlzott önbizalom, azaz
azt gondoljuk, hogy sokkal többet tudunk, sokkal jobbak a képességeink, mint amilyen valójában a tudásunk, képességünk.
A pénzügyek, befektetés területén ez úgy nyilvánul meg, hogy azt gondoljuk, jobbak vagyunk az átlagnál (ez az ún. „better-than-average” effect), így a fenti gyenge eredmények ránk nem vonatkoznak. Azok a személyek, akik azt gondolják, hogy jobbak az átlagos befektetőnél, lényegesen több ügyletet kötnek, ami végül az alulteljesítéshez vezet.
A túlzott önbizalom egyúttal azt is eredményezi, hogy túlbecsüljük az általunk begyűjtött információk pontosságát. Elemzőkre, szakértőkre hallgatunk, a médiában megjelenő részvényajánlásokra alapozva hozunk döntéseket, pedig ezek az elemzések, vélemények borzasztóan pontatlanok. A pénzügyekben tudatos befektető tehát tisztában van azzal, hogy a befektetés, a tőzsdei kereskedés egy szakma, és hozzáértés nélkül nem lesz jobb az átlagos befektetőnél. A pénzügyekben tudatos befektető tisztában van azzal is, hogy a befektetési iparág és a befektető között erős érdekkonfliktus húzódik meg.
3) Nyereséges ügyletek gyors lezárása, veszteség tartogatása
Az emelkedő árfolyam az elsődleges jele annak, hogy egy jó részvényt választottunk. Ugyanakkor a csökkenő árfolyam azt jelzi, hogy a társasággal problémák vannak. Ennek ellenére az átlagos befektető az emelkedő árfolyamú részvényeket gyorsan eladja, a veszteséges részvényeket pedig tartogatja, azaz pont a fordítottját csinálja annak, ami működik a részvények piacán. Ezt a hatás 1985-ben figyelte meg először Shefrin és Statman, akik disposition effect néven hivatkoztak a problémára. Az alábbi grafikon jól mutatja a probléma lényegét, azaz ahogy növekszik a befektető hozama (x tengely), úgy növekszik a valószínűsége (y tengely) annak, hogy eladja a részvényt:
A disposition effect létezéséről számos kutatás tanúskodik. Nemcsak az Egyesült Államokban, hanem számos más ország befektetői körében kimutatott hatásról van szó. Például 50.000 kínai befektető adatai megvizsgálva Chen kimutatta, hogy az átlagos kínai befektető 67 százalékkal nagyobb valószínűséggel ad el egy nyertes részvényt/kriptovalutát, mint egy veszteset. Vizsgálatok azt is alátámasztják, hogy a professzionális befektetők körében is megfigyelhető ez a hatás, de lényegesen kisebb mértékben. Későbbi vizsgálatok arra is rámutattak, hogy a fenti hibát képesek elkerülni a befektetők. A nagyobb tapasztalattal rendelkező kereskedők körében lényegesen kisebb arányban fordul elő ez a hiba. A tudatos befektető tehát tisztában van azzal, hogy a csökkenő árfolyam annak a jele, hogy rossz befektetési döntést hozott, nem reménykedik, nem halogat, hanem dönt. Döntése során nem veszi figyelembe azt, hogy mennyiért vásárolta a részvényeket vagy kriptovalutákat, mert tudja, hogy egy jövőbeni eladási döntésben nincs szerepe egy múltbeli bekerülési árnak, egész egyszerűen azért, mert jövőbeni árfolyam-mozgás (emelkedni fog, vagy esni) és a részvény vagy kriptovaluta megvásárlási ára között nincs összefüggés. Egy eladási döntés során tehát azt vizsgálja, hogy mi várható a befektetése nyereségének alakulásában, milyenek a fundamentális mutatók, vagy mit mutatnak a jövőbeni hozammal összefüggésbe hozható tényezők.
Természetesen a kriptovaluta piac a részvénypiaccal szemben rendkívüli kilengéseket, eséseket és felíveléseket is hozhat, ezért gyakran - és hosszú távon kifejezetten - a hodl stratégia, azaz a megvásárolt kriptók hosszú távú türelmes tartása és el nem adása eredményezi a legnagyobb hozamot.
Forrás: Elemzőközpont.hu
